A nevem Ivándi-Szabó Balázs, Székesfehérváron születtem, az egyetemi éveim kezdetétől Budapesten élek, másfél éve Barcelonában töltöm az időm felét, így kétlaki életet élek. Ami a legfontosabb, hogy abszolút szerencsésnek mondhatom magam, hiszen azzal foglalkozom, amivel gyerekkorom óta szeretnék, így a hétköznapjaim is a hivatásommal telnek.
Igaz, csak kisebb-nagyobb kitérők és kalandok után kezdtem el a fotózással komolyabban foglalkozni, amikor a 2010-es évek elején az egyik vezető hírportál gyakornoka, majd külsős fotóriportere lettem. Később közéleti hetilapnál és gasztromagazinnál dolgoztam, pár évvel ezelőtt tértem vissza az online média világába, jelenleg is egy vezető hírportál munkatársa vagyok.
A napi sajtófotós és magazinos munka mellett szeretek esküvőket is megörökíteni. Ezek az alkalmak jó lehetőséget adnak arra, hogy kicsit kiszakadjak a hétköznapokból, a boldog pillanatok megörökítése engem is feltölt.
A pályám során gyakran forgattam videókat, dokumentumfilmeket is készítettem, volt, amielyik nemzetközi fesztiválokon is jól szerepelt. Így akkor sem ijedtem meg, ha esküvőn kellett videóznom. Mára ez a műfaj egy picit háttérbe szorult, jóval ritkábban készítek mozgóképet.
A munkamódszeremet és a felszerelésemet is optimalizáltam, hogy szabad, élvezhető könnyed stílusban dolgozhassak, és ne a technika uralkodjon felettem. A nagy tükörreflexet és a rengeteg objektívet lecseréltem egy stílusosabb és kisebb fényképezőgépre (Leica M-széria), ami képminőségben is előrelépést jelentett, nem utolsó sorban én is jobban élvezem vele a munkát.
Jobban kell figyelnem, hiszen manuális a fókusz, így tényleg nem a gép dolgozik helyettem. Ti és a vendégeitek sem azt kell, hogy nézzétek, egy fotós mázsás táskával a hátán és öt-hat objektívvel a derekán szaladgál a tánctéren.
Természetesen fontos, hogy én is élvezzem a fotózást, de nem annyira, mint az, hogy az alanyaim a fényképezőgép másik végén jól érezzék magukat. Főleg, ha a képek életük egyik legszebb pillanatát örökítik meg.